A LEKTOR -nak
lángot gyújtok érted
ki bennem lángot gyújtottál
idegenség leple ölel át
én nem ismertelek
de hangod elméd humorod
átragyogott a távolság falán
igen beszéltünk pazaroltad
a drága ig?d hogy megértsem
mi jó vagy nem
és ne tépjen szét itt a nép
védtél t?lük és gyilkos magamtól
és elhitetted velem van itt tehetség
ösztönös tiszta szóból hogy áll össze az alkotás
hogy mondjam el mi bánt ma este
hiányzik tán a bíztatás meg az a két pofon
és tartozom
még azt is tudom …
Legutóbbi módosítás: 2011.11.01. @ 11:29 :: Dobó Erzsébet