Az álom messze elkerült,
de szépnek éhe átkarolt,
festményeit rejt? könyvb?l
kelt fel akkor a telehold!
Cédrusfák, virágok, tájak –
a látványnál többet mondók;
magány feküdt sárga ágyon,
?rjöngtek a napraforgók!
Sorsát láttam ecset-nevelt
búzatengeren t?n?dve,
mondhatatlan végzet árnya:
pisztolygolyó járt el?tte…
Lélekvisel? testünknek
mennyit kell még kibírnia!
Így summáztam történelmünk:
ebb?l nem lesz új Biblia.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.04. @ 09:41 :: dudás sándor
