Én vagyok a fáról lehullott kéreg,
Én vagyok az almában elrohadt féreg !
Én vagyok az este el nem mondott ima,
Én vagyok a fától messze esett alma .
Én vagyok az, ki álmomban tündért vár,
Én vagyok az, ki a tündérrel táncot jár.
– tündért vár / tündérrel táncot jár — hiába a más irány, ne ismételd a tündért — Annyira szép a magyar nyelv, az irodalom is „sok mindent elbír” —
De én nem vagyok igazán senki és semmi :
– itt pedig nem értem ezt a fordulatot – kijelented ki vagy te, és egy hirtelen kanyarral visszafordulsz — Ez az ellentételezés nem igazán szerencsés megoldás —
Mert itt nem lehet szívvel létez?nek lenni !
Nem szép ez a „szóismétl?” megoldás, mert nem ad semmivel sem többet, azon kívül, hogy ugyanazokat a szavakat olvashatjuk szinte egymásután.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.08. @ 07:28 :: Horváth Gábor János