Lehet, jobb lenne megbomolni,
mintsem látni a magyart térden,
mint kiegyez? kényszerembert,
a mihasznát, ki masíroz kutyab?rét
lengetve, vörös csillagot t?zve mellére,
közben gojnak gúnyolja apját.
Habzó szájjal védi a békét, mint
önnönmagát – anyja tévedését.
Fél-lelk? fél-nemzet szülötte.
Hány évszázada már, hogy nincs magyar,
csak emlékek és az álmok vetülnek olykor
házaknak falára, rogyasztva még jobban
a valóságot. Pet?fi Az volt. Rövid és
beteljesületlen. Huszonhat év füstbe ment.
Már akkor is kés? volt lyukat vágni
zászlainkba – a dölyf ott is mindenek felett
állott, csakúgy, ahogy most – én se vagyok
más. Újabb füst hazám egén.
Elcsépelt frázisok gy?lnek megalkuvó
literátorok által kiölve a valót – még élek.
Még nem szívott be a rendszer, még nem
taposott agyon a kerék. Elmém még félig ép,
de vajon mit hoznak majd az évek? Rettegést.
Hát lehet, jobb lenne megbomolni,
semhogy térdepelnem kelljen tükreim el?tt,
mint kiegyez? kényszerember.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.05. @ 16:38 :: Jagos István Róbert
