Száz éltemet temettem el. Az els?
anyámé. Nem sírt, még
csak nem is sóhajtott. Elment, sietett
– néhány borosüveg várta.
Negyvenet a barátoknak adtam
– ha telne rá ma is adnék.
Lüssza elvett huszonötöt, és vissza sem néz.
Italba fulladt tizenhárom,
ötöt a temet?kben hagytam,
kett?vel az út szélén én magam is összefagytam.
Négy szívekben rekedt.
Nyolc túll?tte magát – az önz? önz?n öl.
Egy síneken fent késébe d?lt.
Az utolsót magamnak hagytam.
Beszélgettünk és reménykedett.
Csendesen búcsúztam:
tenyerem arcára tettem
– így temettem el.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.03. @ 14:44 :: Jagos István Róbert