Amikor szinte semmid sincs, de mégis mindened adott,
nem csinálsz egyebet – Saját hitedet tanulod.
Csak a szegények kiváltsága az őszinte hála. Hideg időkben ajkuk vacogása száz imával is felér. Büszke tán a jómódú, de a vagyontalan – gazdagon szegény. Látom a rózsaszínű papucsban iskolába siető gyermek szabadon hagyott bokáját, mintha csutka volna az, amit a novemberi fagy rág.
… Mégis nyugalmat érzek tekintetében a reggeli után. Bőséget jelképez az alma meg a körte, hús csak ünnepnapokra jár. Micsoda kincset takar a térdig kinyúlt pulóverujj! Hol derékkötő, hol kesztyű egyben, tán létzsinór az – nem más -, mi összeköt az égi rengeteggel.
A kórházban jó a koszt, meleg van, sok játszótárs akad, de minden gyerek tudja: Pulóverujjak nélkül, csak a halál előszobája az. Nem nyugtat ott jó szó, felkavar a steril tisztaság.
– Hazakívánkozó hely – állapítja meg egy bájban gazdag cserfes kisleány. – Hozzánk ételt csak a jószerencse hoz, de otthon Putripalotám van a kályha mögött. Udvarhölgyeim is vannak (két végtagcsökött baba). Úgy szeretném átölelni őket! Tudom, várnak, haza!
Legutóbbi módosítás: 2011.11.15. @ 11:30 :: Kőmüves Klára
