…erőmről.
Te tizennégy napos lehettél drága kisfiam,
én huszonkettő múltam – évben – kétezerben.
Aznap apáddal sokat titkolóztunk Ráróson,
az erdő ölelte kis magánylakomban.
Szentestre készülődve játszottunk
közös jövőnkkel karöltve holtomiglant.
Titokban leosontam a lépcsőkön, hintaszék
billegett a garázs fagypontos zugán.
Meglesni mindig úgy imádtam őt,
akár gyermekkoromban saját apám.
Sötétedéskor benyitott a házba, bajszán
megcsillant pár olvadni képtelen pihe,
– ajándéka megfagyott kezemben –
előttem állt a még hátam mögött,
amikor kinyögte pár perc hallgatás
után: Elköltözök.
A masnival átkötött terhességi teszt földre halt,
a világ éppen összedőlt. Romjai alatt hevert apád,
te még aznap este kihúztad szívemből a tőrt…
(…hónapokig nem láthattam őt.)
Legutóbbi módosítás: 2011.11.19. @ 12:20 :: Kőmüves Klára
