Arcaim
Magamra nézni, és magamba,
a tükröket magam elé tartva:
mutatják arcaim, álarcaim
formáit; b?römbe égett ráncain
utak megkövült lábnyomát,
réseit, ahogy az id? billen át
kitárulkozásból lejtmenetbe,
az alkotás, a konok akarás
er?it, ahol már kirí a kopás,
hitek, kételyek csámpás cip?it,
a késztetés, a megszokás rugóit,
ahogy töpörödik a képzelet fája,
a végtelennek újra lesz határa,
?k külön- külön arcai a létnek!
e magamba vésett tükörképnek
állok modellt még napra- nap;
állok kifaragva, mint a k?,
arcaimban, hogy engem lássanak;
s kutatom, van e még teremt? id?…
Szombathely, 2011 novembere.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.29. @ 08:18 :: Koosán Ildikó
