Ábránd télre
Tél van, egy kékpárnás kis rózsaszín kupéban
Utazom együtt veled.
Kedvünk remek. Csókfészkek mind és ?rült léha-
puhák a szegletek.
Szemed hunyva, nem látod, túl az ablakon miképp
Grimaszolnak az esti árnyak
Démonjai, e formátlan civódó cs?cselék,
Az éjsötét farkas-hadának.
Aztán arcodra furakszik egy aprócska csók…
Puha érintés, és mint bolondos, szemtelen pók
Nyakad felé tör, ó…
S megkérsz majd engem: « Keresd!» fejed lehajtva,
Üldözzük hosszan… ne félj, meglesz a mihaszna
Öntelt nagy utazó!
Egy kupéban 1870 október 7-én
Koosán Ildikó fordítása
Szombathely, 2011 október 2
RÃ?â?¢vé pour l’hiver
L’hiver, nous irons dans un petit wagon rose
Avec des coussins bleus.
Nous serons bien. Un nid de baisers fous repose
Dans chaque coin moelleux.
Tu fermeras l’oeil, pour ne point voir, par la glace,
Grimacer les ombres des soirs,
Ces monstruosités hargneuses, populace
De démons noirs et de loups noirs.
Puis tu te sentiras la joue égratignée…
Un petit baiser, comme une folle araignée,
Te courra par le cou…
Et tu me diras : « Cherche ! » en inclinant la tÃ?â?¢te,
Et nous prendrons du temps trouver cette bÃ?â?¢te
Qui voyage beaucoup…
En Wagon, le 7 octobre 1870
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:17 :: Koosán Ildikó