Elkopnak végleg
…a bézsszín? ruhát mint újat viseltem,
anyám régi tavaszikabátja volt,
kitelt bel?le,
alul nagy felhajtással;
leengedik, ha kell, kitart a hossza jöv?re,
/csupán a kopott rész lett félredobva;/
viselheted- mondták- ünnepnapokra!
bal oldalt, szívem fölött, sötétbarna szalagból
nevem kezd?bet?i: K.I.,
kedvesebb dísz, mint bármi;
derékon széles öv, hátul három behúzott gombbal,
magas nyak, mert, ilyen illett;
így lett irigylésre méltóan elegáns;
viseltek akkor ” kett?b?l, háromból ruhát”
toldva-foldva, kincsként mentve át
a jó és színes anyagrészeket,
a kényszerdivat, s nem divatkényszer miatt
viseltem büszkeséggel:
benne magam vonzónak láttam;
darabját nemrég megtaláltam:
pár éve lányomnak lett miniszoknya,
most meg ez a vers …
emlékeztet a sz?k napokra;
így enyésznek, kopnak el végleg
akkori házak, hazák, korok, utcaképek,
fényképmögötti fényterek,
ahonnan rám még
visszanézett a serdül? lánygyerek.
2011 augusztus 28
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:26 :: Koosán Ildikó
