Köd
Simone, vedd a kabátod, cip?d, a nagy feketét, Hajózzunk át a ködön oda, ahol tiszta az ég.
Menjünk a szépséges szigetek felé, ott szebbek A n?k, akár a fák, s meztelenek mint a lelkek; Menjünk a szigetekre, kedves emberek élnek ott, Hosszú vörös hajuk oroszlánsörényként lobog. Gyere, várja álmainkat egy csodavilág, Hatalom, gyönyör, isteni éled? er? vár reád, Levelek csillognak, zizegnek, a szél ha járja. Gyere, e földi koporsóból lépjünk a sz?zi tájba.
Simone, vedd a kabátod, cip?d, a nagy feketét, Hajózzunk át a ködön oda, ahol tiszta az ég.
Menjünk a szigetekre, magas hegytet?k Várnak, mesés kilátás, békés, idilli mez?k Állatokkal, füvet legelnek elégedetten, Pásztor, f?zfa, kéve: árnyékuk meg se rebben, Hegyi utak, hátukon apró szekerekkel, Itt fönt még napos a táj, kecskék berbécsekkel Álldogálnak az istálló el?tt, a kertkapu nyitott, Borsmenta, kakukkf?, tárkony; fenséges illatok.
Simone, vedd a kabátod, cip?d, a nagy feketét, Hajózzunk át a ködön oda, ahol tiszta az ég.
Menjünk a szigetekre, kék feny?k jelzik az utat Susogva, mikor nyugati szél fésüli hajukat. Hallgatjuk, heverünk balzsamos árnyékuk alatt A csintalanság panaszával: gyötör a vágy, éget, S múlatni kell az id?t, amíg a test majd újraéled. Gyere, tréfál a végtelen, kinevet, a világ részeg: Talán megértjük, álmodozva a feny?k alatt, Bennünk zenélnek a- szerelem, isten, végtelen- szavak.
Simone, vedd a kabátod, cip?d, a nagy feketét, Hajózzunk át a ködön oda, ahol tiszta az ég.
Koosán Ildikó fordítása
|
Le Brouilland
Simone, mets ton manteau et tes gros sabots noirs,
Nous irons vers les îles de beauté où les femmes
Simone, mets ton manteau et tes gros sabots noirs,
Nous irons vers les îles où il y a des montagnes
Simone, mets ton manteau et tes gros sabots noirs,
Nous irons vers les îles où les pins gris et bleus Nous écouterons, couchés sous leur ombre odorante,
Simone, mets ton manteau et tes gros sabots noirs, |