?szi dal
Jöjj barátom, jöjj, ?sz jár a dombokon,
A nyirkos ?sz, a monoton,
De a cseresznyefalevél
S a vadrózsabogyó vér-
Vörös lángja egy csókkal felér,
Jöjj barátom, jöjj, ?sz jár a dombokon.
Jöjj barátom, az ?sz csíp?sre vált,
Borzongat, elkél a kabát.
De a napsugár még meleg;
Könny? a lég, ahogy szíved,
És ring a köd, lustán lebeg,
Jöjj barátom, az ?sz csíp?sre vált.
Jöjj barátom, zokog az ?szi szél,
Sír, mint egy ember, aki él.
Cserjésbe, szedresbe ront
Ágat tördel, mint egy bolond,
De zöldell még a tölgyfalomb,
Jöjj barátom, zokog az ?szi szél
Jöjj barátom, dühöng az ?szi szél,
Morog, szid minket mindenér,’
Dúl-fúl, fütyül, ösvényen át,
De a bokrokban hallani tovább
A vadgalambszárnyak szelíd zaját,
Jöjj barátom, dühöng az ?szi szél.
Jöjj barátom, az ?sz szomorú,
Tél készül, kopárság, ború,
De még a rét nyarat idéz,
Egy szál avarf? megigéz;
Tán ad még virágzó mohát az ég,
Jöjj barátom, az ?sz szomorú.
Jöjj barátom, jöjj, ?sz jár a dombokon,
Remeg a nyárfa kopaszon;
De lombja életre gyúlva
Aranyszín ruhába bújva
Táncol, táncol, s táncol még újra,
Jöjj barátom, jöjj, ?sz jár a dombokon.
Koosán Ildikó fordítása
Szombathely, 2011 október 10
Song L’automne
Viens, mon amie, viens, c’est l’automne.
L’automne humide et monotone,
Mais les feuilles des cerisiers
Et les fruits mûrs des églantiers
Sont rouges comme des baisers,
Viens, mon amie, viens, c’est l’automne.
Viens, mon amie, le rude automne
Serre son manteau et frissonne
Mais le soleil a des douceurs ;
Dans l’air léger comme ton cœur,
La brume berce sa langueur,
Viens, mon amie, viens, c’est l’automne.
Viens, mon amie, le vent d’automne
Sanglote comme une personne.
Et dans les buissons entr’ouverts
La ronce tord ses bras pervers,
Mais les chênes sont toujours verts,
Viens, mon amie, viens, c’est l’automne.
Viens, mon amie, le vent d’automne
Durement gronde et nous sermonne,
Des mots sifflent par les sentiers,
Mais on entend dans les halliers
Le doux bruit d’ailes des ramiers,
Viens, mon amie, viens, c’est l’automne.
Viens, mon amie, le triste automne
Aux bras de l’hiver s’abandonne,
Mais l’herbe de l’été repousse,
La dernière bruyère est douce,
Et l’on croit voir fleurir la mousse,
Viens, mon amie, viens, c’est l’automne.
Viens, mon amie, viens, c’est l’automne,
Tout nus les peupliers frissonnent,
Mais leur feuillage n’est pas mort ;
Gonflant sa robe couleur d’or,
Il danse, il danse, il danse encor,
Viens, mon amie, viens, c’est l’automne.
1898
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:17 :: Koosán Ildikó
