Néha megértjük lator szemét,
ahogy néz a feltámadó szélben,
néha engedünk szent szerettünknek árulást
magunkon vakarva örökkön sebét,
torzón, kontúrok nélkül válunk önmagunkká,
lassan az akarok lenni – akit látsz…
Legutóbbi módosítás: 2011.11.05. @ 09:22 :: Kovács György