Végy egy egzotikus hangzású nevet, ha lehet, jelentéssel bíró, könnyen megfejthetőt! Keverj hozzá egy sorsot! Lehetőleg legyen benne minél több haláleset, gyász, szomorúság, elesettség, a társadalom peremére szorult léthelyzetekből fakadó betegség, szegénység, de olyan, hogy elolvasván még a lábad alatti szőnyegből is csavarni lehessen a könnyeidet. És ködös tekintettel, szorító torokkal csak azt tudd, hogy muszáj a betűket habzsolnod, mert a végére talán megtudhatod, mi az, ami Téged is tovább vihet az élet útján. Mert ott azon az egzotikus helyen, volt honfitársad ma is keményen állja a sarat, noha a tükre régen elferdítette a valóságot, s olyanná vált, mint Oscar Wilde The Picture of Dorian Gray (Dorian Gray arcképe) című regényének főhőse, aki Lord Wotton tanácsával azonosulva hiszi, hogy az életben az egyetlen érték a szépség, s ily módon annak értelme a vágyak kielégítése és az érzékek csillapítása.
Aztán rendezd be a gótikus környezetet is! A fő útvonalak metszéspontjánál alakíts ki különleges sorsokat, vedd körül egy könnyen elképzelhető szabályos négyszög vagy szabálytalan alaprajzú főtérrel, egyben piactérrel és kereskedelmi központtal! Még véletlenül se használd a szuper-vagy hipermarket szavakat, de feltétlenül tégy bele néhány árkádot, hiszen valamelyik szereplődet itt kiválóan elteheted a láb alól, s miután a téren úgyis ott áll majd a városháza, azonnal beszerezheted a mindenféle bizonyítványokat, s indulhatsz is a hatalmas mérető, több tornyos plébániatemplomba. Máris monumentális lettél Te Magad is! Kellene még egy olyan hely is, ahol a pillérekről szabadon kiívelő hevederívek között sugaras bordázatú, vak kőrácsokkal díszített, lecsüngő tölcsér boltozatok uralják a helyszínt, aljukon cseppkőszerű zárókővel. „Katedrális!” — ámulhatnál el, ha nem éppen a Westminster apátsági templomba csöppennél bele. Hogy miért? Hát, mert gótikus! Így aztán két legyet ütöttél egy csapásra: van koronázási — és temetkezési helyed is, a legendák segítségével pedig az alkímiáig és a mágiáig szárnyalhat a képzelőerőd…
Már csak néhány gyermek és háziállat hiányzik, meg a magány és a szerelem…
Úgy érzed, boldog vagy, de micsoda tévedés: találsz egy festményt, amelyen az arcképed vonásai napról napra öregszenek, s folyamatosan változnak, és magukban hordozzák az összes bűneid.
Tanulságok:
Ne akarj gótikus történetet írni, ha nem ismersz semmilyen idegen nyelvet sem!
Aki egyszerre szellemes, intellektuális és egyben ironikus is tud lenni, inkább nézzen valami tisztes polgári foglalkozás után!
Azonnal húzd ki a szótáraidból a hedonizmus és a dekadencia szavakat!
A messziről jött ember azt is leírhatja, amire mi itt ebben a honban gondolni sem merünk.
(Talán azt is, hogy gótikus szerző egyáltalán nem létezik…)
M. Fehérvári Judit
Debrecen, 2011-11-28.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.29. @ 04:49 :: M. Fehérvári Judit