Amiről írnék nem valós
csak álom. Matéria csak
amivel játszom. Ha lélek
terem is benne, a tárgyé
az érdem, legelészhet
rajta sok szép szem.
Alkotás. Kupán csorgó
borszínű kárpit, amint
csendéletbe vetett hitét
adja aranyalma, lábas.
Kopott, szúette keret,
összegöngyölít a bábos.
Repkény szilánk-leveles
csendje – pagoda székem.
Karmazsin álmom szúr,
amint lefejteném róla
az egészet. Int a kézfej,
tovább fürmöli, míg
terítő virágoskertjében
okoz nap fonala vágyat,
tárgyiasított minden rész,
de szépet bújtat, lágyan.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.27. @ 14:21 :: Marthi Anna