Most leprás arcot simogat,
az előbb gyógynövényt
gyűjtött lehelet-keze a réten.
Jószívűségből, angyal-anyagból
teste, közte lelke kismadara
lépked. Boltíves homlokán
a komoly gondok is eltökéltek,
Isten szerelmét leheli
kosárból kivett cipóra,
átnyújtja egy szegénynek, és
hálás szemében meghitten fürdik;
nincs a szótlan szeretetnél
odaadóbb támogatás.
Hitetlen tamások borulnak
lábai elé, hogy törékeny kezéből
ostyáni érintés fejükre
szálljon.
Pilleteherként hordja
a világ baját.
Isten gyermeke,
élte – szolgaléte.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.16. @ 08:47 :: Marthi Anna