Marthi Anna : Szürke foltos

Szürke foltos

járhatnék minden úttest,

mégis az ablak mögül

lesem a közelít? telet.————————————->Kimehetnél, de nem teszed….

 

Magány mondja

mondókáit, oda se

hallgatok, fülem

által cseng-bong a lét.————————————–>Magányos vagy, kísérnek küls? és bels? zajok…

 

Rólatok hosszú regényeket

sír a szél, süvíti-rezgeti

az ablakereteket. Idebent,

csak a paplan néz rám,

oda bújt el félelmetek.—————————————->Kiknek a félelme bújt a paplanod alá?

 

______________________________________________________________

Kedves Anna!

Versed nem tudott magával ragadni. Zenéje sem. Így kevés. Mesélj inkább, mint Seherezádé…

Legutóbbi módosítás: 2011.11.27. @ 21:48 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak