Korunk egy betegsége, ami lappangva támad
és csak ritkán gyógyítható…
és csak ritkán gyógyítható…
Megélt tested évtizedeket…
Fájt szíved,
eltemetted két gyermeked.
Csak egy fogja kezed,
a legöregebb.
Könnyeid láttam,
szavaid sírtam,
betegséged aljas bánata
a múltnak.
Kések vágnak, hogy élj,
– fájdalom –
hogy életedért küzdjél…
Most kimondom, kérdve,
– nem hiszem el –
hogy szenvedni a végekért
így kell…
Nem-nem, nem hiszem el…
Ha nekem is így kell
– hát vesszek el!
Legutóbbi módosítás: 2011.11.23. @ 05:56 :: Mudra Csaba