Azt mondtad,
sietve jöttél.
Hallod?
Most csend van.
Máskor ilyentájt ropognak
a fák.
Házak.
Hallgatok veled.
Komolyan hihetted,
hogy egyszer csak rendbe jön minden?
Csattog a fagy.
Vége.
Megint.
Mégis honnan sütne a nap?
Látsz valahonnan?
Akkor láttál?
Egyedül voltam.
Fekete massza.
Cifra ringyók.
Szavak.
Virágok.
Emberbűz.
Látnok idő.
Legyint.
Ez csak ennyi.
Egyedül voltunk.
Fekete kabát.
Ünnepeltelek.
Szalag.
Elfogadsz egy
lángot?
Nem merek kimenni
az ajtón.
Tűz.
Gyenge vagyok.
Tartanád a fejem?
Folyton lehajtom.
Amit te elhagysz,
én sorra felszedem.
Ünnep.
Öt láng.
Ez itt a szélén
én vagyok.
A tiéd ég a leggyorsabban.
Látod?
Megint lemaradok.
Gyertyák könnye.
Csüngő
viaszkarok.
Valahol messze
a fattyú
fattyú
kölyke
is
tán
láng felett.
Térj magadhoz!
Ezt vágtad hozzám
ma reggel.
De hisz magamba
kapaszkodok.
Minden erőm is csak ennyi.
Látsz?
November három.
hallak,
aggódsz.
Végigégek.
Koldulok,
szégyellsz.
Ez is csak egy
nap,
ez is csak egy
reggel.
Indultam, hogy
ne érkezzek.
Nekem ez nem megy.
Takarodjanak.
Mind.
Mert nem mindegy,
hogy mindig vagy
megint.
És te idén se leszel
több eggyel.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.03. @ 11:17 :: Nagy Horváth Ilona