Még pirkadat előtt
– álmatlan éj után –
igazított a tyúk
kopott tollazatán,
az ócska kerítés
szűk résén kisurrant,
fej-felszegve lépdelt;
elhagyta az udvart.
A gyér sövény között
villant egy tollruha,
utolsókat csillant
a fakó glória.
A rengeteg jérce
napkeltére ébredt,
sosem látták többet
a tyúkot – a fehéret.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.09. @ 11:12 :: Péter Erika