Úgy megyek eléd,
mintha előkelő vendég
érkezését várnám;
szellőztetem párnáidat,
friss ágyneműt húzok,
a fejre állított székeket,
az asztalra teszem,
kiporszívózom a szőnyeget,
megfőzöm kedvenc ételed,
a féltve őrzött
hollóházi porcelánt
is előveszem,
éppen kiérünk még
az állomásra,
tömeg, ölelkezések,
de neked csupán
hiányod érkezett.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.03. @ 12:06 :: Péter Erika