(Tisztelet Baumberg Gabriellának és Csokonainak)
– Ha keresnek, a vécén vagyok – szólsz, és mész a szabadságba.
Férfi – végülis – itten gondolkodik. Atyai barátom cip?t pucolt,
Autó – Motort lapozott, pletyka- vagy n?lapot bogarászott, énekelt;
Én gondolattal próbálkozom – elvégre nem agglegény vagyok, de ki
Menekül gyerek, asszony el?l – ahol kitalálódnak a munkák;
Marad ez: önmegvalósítás árnyalt szagú helye, ó vécé, óda
Kell neked, hisz könnyítesz rajtam, te legolcsóbb pszichológus,
Te kevésbé jóillatú múzsa, kiben csalódni sosem lehet, ó hely!
Minek bolyongni távol tengerek gyomorfordító vizén, ha te –
Minek röpülni messze világot, babonás lenni: le nem zuhanni, ha te –
Minek beleveszni bonyolult n?k liános-pókos csókjaiba, ha te
Itt vagy, bizonyosság alattam, körülem ihletadón egyszer?en.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.09. @ 18:11 :: Petz György