Föléd hajolva szólítalak…
Az voltam, ami vagy,
az leszel, ami vagyok.
Quintus Horatius
Flaccus
Egy mécs, tobozkoszorú,
kócos, labdafej? virág,
szél hárfázza szomorún-
hallgat alant az elmúlt világ.
.
Némán csepeg? csend,
lelkek lángjai égnek,
vízszintessé mállott rend,
fejfádon megsárgult képed.
Bronzlándzsás hulló f?z
üzenete fapadon ragad,
míg elmém levelén bet?z,
alakod emlékké apad.
Koppanó könnyeim
márványba hasítanak
Anya- nemléted körein
föléd hajolva szólítalak.
Némaság- nincs válasz.
Tán fiam teszi ugyanezt,
ha majd hozzám j?ve látja,
apjáé a kid?l? kereszt.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.02. @ 14:34 :: Rosmann László