Apró üveggolyók esnek…
Hozzád írok, kiszáradt szavaim,
megsz?ntek immár számodra,
testem fénytelen feszeng
a gondolatok koromszín falain.
Tudod mi voltál nekem mondd?
Tudod-e lépteink nyomán
az id?, mint igényes gond
leszakított t?led fájva, árván
mint egy léha kártyajáték
asztalnál ültünk, kábán
lihegve veled szállnék,
de te nem akartál.
Eszem szemedre emlékezvén
apró üveggolyók esnek,
kopogón, kérlel?n,
elterülnek fejed mentén.
Ez csak itt létezik elöl,
a múlt, szaggatott vonalban,
gyenge áramlás észak fel?l.
Vége szót kóstolgatom,
az id? súgja létezem,
ahogy elt?nsz gomolygón,
lehalkul lélegzetem.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.30. @ 10:13 :: Rosmann László
