Rosmann László : Üzent az ?sz

Nyomtatás

Ezüstpárából vert apró ablakon,

mint megannyi igyekv?,

koppanó, törekv?,

apró csepp-postások neszeznek,

s kézbesítve az ?sz üzenetét,

lassan, gördülve leperegnek.

Künn, karcsú kémények nyakán

vékony füst köt sálat,

cinkepár üres fészeklakán

már kósza szél babrálja a zárat,

vetkezteti a reszket? ágat,

dúdolva kottázik hárfadalán.

Hintázva, tétován hull elém

egy ráncos hasú, rozsdás levél,

ereiben még ott a nyár,

néhányat libben, míg földet ér,

hírt küld az ?sszel: vége már,

elaludt lelke újhodásra vár.