Rossner Roberto : Christina Rossetti: A koboldok piaca 3. 141. – 198. sor

Nyomtatás

141.   A kapuban már várta Lizzie,

142.  Mélyen aggódva dorgálta:

143.  „Ily soká nem maradhatsz ki;

144.  Alkony-éj nem lányok hona,

145.  Nem lézenghetsz völgy ölén,

146.  Éji koboldok törzshelyén.

147.  Hát nem emlékszel Jeanie-re?

148.  Ráakadtak a holdfényben,

149.  Meg is kínálták, s vesztére,

150.  Ette gyümölcsük, s hajába

151.  T?zve már kertjük virága;

152.  Mily nap érlelte – ki tudja?

153.  S azon túl, ha hold az égen,

154.  Csak utánuk sóhajtozott,

155.  Epekedett és sóvárgott,

156.  De többé nem lelte ?ket, s hamarost elváltozott,

157.  Meg?szült és összeaszott,

158.  Majd az els? hóval eltávozott;

159.  A f? sem n? ott, hiába

160.  Ültettem a sírjára

161.  Százszorszépet; azért mondom:

162.  Ne csámborogj el, kishúgom!”

163.  S Laura így szólt: „Egy szót se,

164.  Csitt, egy szót se, n?vérke;

165.  Ettem, faltam, jól belaktam,

166.  De a nyálam újra csurran,

167.  Holnap éjjel megint surran

168.  Halk lépt? húgod utánuk.

169.  Félre bánat! Meglásd hozok

170.  A legjavából, amit kapok;

171.  Friss gyümölcsük élvezheted –

172.  Egyenest a fáról éppen –

173.  Azt te föl sem érheted,

174.  Mit adnak a számba nékem;

175.  Fügét, s dinnyét jéghidegen,

176.  Aranytálon nyújtják – vegyem,

177.  Alig bírja el a kezem;

178.  ?szibarack, bársony-bolyhos,

179.  Ínyes sz?l? magozottan,

180.  Belsejében édes must van,

181.  Árok partján volt nevelve,

182.  Liliommal körül véve;

183.  S méz az íze, lédús, szaftos.”

184.  Arany fej bújt arany fejhez –

185.   Egy fészekben két madárka;

186.   Ha szárnyuk óvón összefonják –

187.   Ágyukon, mit függöny övez.

188.   Mint egy tövön n?tt két virág,

189.   Frissen hullott hó két pelyhe,

190.   Arany fejük – mint két jogar,

191.   Karcsú testük elefántcsont.

192.   Csak csillag-fény rajt’, holdvilág,

193.   S szél-dúdolta altatódal;

194.   Bagoly erre szállni lusta,

195.   Denevér sem lengedez be.

196.   Álmuk semmi nem zavarja,

197.   Orcájuk, keblük összeér;

198.   Egymást karolja a két n?vér.

Lizzie met her at the gate
Full of wise upbraidings:
“Dear, you should not stay so late,
Twilight is not good for maidens;
Should not loiter in the glen
In the haunts of goblin men.
Do you not remember Jeanie,
How she met them in the moonlight,
Took their gifts both choice and many,
Ate their fruits and wore their flowers
Plucked from bowers
Where summer ripens at all hours?
But ever in the moonlight
She pined and pined away;
Sought them by night and day,
Found them no more, but dwindled and grew gray;
Then fell with the first snow,
While to this day no grass will grow
Where she lies low:
I planted daisies there a year ago
That never blow.
You should not loiter so.”
“Nay hush,” said Laura.
“Nay hush, my sister:
I ate and ate my fill,
Yet my mouth waters still;
To-morrow night I will
Buy more,” and kissed her.
“Have done with sorrow;
I’ll bring you plums to-morrow
Fresh on their mother twigs,
Cherries worth getting;
You cannot think what figs
My teeth have met in,
What melons, icy-cold
Piled on a dish of gold
Too huge for me to hold,
What peaches with a velvet nap,
Pellucid grapes without one seed:
Odorous indeed must be the mead
Whereon they grow, and pure the wave they drink,
With lilies at the brink,
And sugar-sweet their sap.”

Golden head by golden head,
Like two pigeons in one nest
Folded in each other’s wings,
They lay down, in their curtained bed:
Like two blossoms on one stem,
Like two flakes of new-fallen snow,
Like two wands of ivory
Tipped with gold for awful kings.
Moon and stars beamed in at them,
Wind sang to them lullaby,
Lumbering owls forbore to fly,
Not a bat flapped to and fro
Round their rest:
Cheek to cheek and breast to breast
Locked together in one nest.