Seres László : Konkolyok-dala

Nyomtatás

Csak forgolódunk,

magunkkal összetorlódunk

szirmaink mögé bújva vakon,

rezzenetlenül, mint ringó

búzatengeren

a konkolykalózok, m

míg a vihar lehengerel,

s hulláma elül,

hogy ne vegyetek észre

-szárnyaszegettek vagyunk-

s ha mindenki repül,

mi beülünk a készbe.

Mit számít,

hogy mások jajongva,

sírva hullnak el.

Maradunk helyünkön,

-hallgatunk dadogva-

mi az elvetéltek

páncélt eresztett

vastag szárral,

míg fog, köt, talpon tart

gyökér-mételyünk,

kik nem látunk napot,

csak átszűrt falatok

íze jut el a szánkig,

-henyélünk köztetek-

úgy hajtunk fejet

a bugris szél előtt,

hogy higgye is azt,

mintha vihar volna…

s kinevetjük a termő

örök életerőt.

Az elvetett magot.