Seres László : Míg élek

2011.11.22. Seres László Vers 10
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Míg élek, magamban hordom hiányod

-láz-égette vágy kínja elemészt-

tétlenül, mint félbehagyott lövészárok

romba dőlten a bűnös percekért.

 

Kifordult álmodból fagyott öl-meleg,

örömtitkok, parányik, zümmögők

s a távol riasztó csendje lehetek

nélküled már az őszi delelőn.

 

Menekülhetsz. Hagyom, hogy égj

s átlobogj még egyszer

belém ácsolt kordonokon

tiltott vágyaim tükörjátékaként.

 

Szívem menedék, -rád mit is hagyhatnék-

akkor is, ha egy fékeveszett rab volt

 és óvott téged magamnak, magamtól.

Legutóbbi módosítás: 2011.11.22. @ 14:40 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.