nem szeretnék már
több ajtón kisétálni.
egy helyre vágyom,
ahol örökké lenni:
szeretve, g?g nélkül,
semmi játszma.
nem
elbizonytalanodva
a sok elszart látomásba.
araszolni benne,
kéz a kézben;
ha te sem, én sem!
mindig tudni,
hogy holnap is lesz,
s majd ha a falak véget érnek,
egy sarokban egymásnak d?lni,
nézve a végigjárt hatalmas utat:
a fasort, a kertet,
a tavat, a kutat,
ránézni ? rá, hogy ? is látja.
megölel s míg zuhanunk biztosít:
– sosem volt biztos csak mi ketten.
hisz a szív a hold,
csak az agy vonyít(.)
