*
Úgy nyúzott a huzat,
fejemből meghúzott,
Cipőmet fent hagytam,
lábszagom nem kínzott,
Ha levettem volna,
illata gyilkolna,
Orrfacsaró túró,
fektembe hajszolna.
Habár, azt sem láttam,
ki adott a földnek,
Bókolni sem tudnék,
sok félpucér hölgynek,
Az élethez sem szólnék,
pár órája szép volt,
Forog, pörög, csavar,
a hajnali égbolt.
Egyik lábam fékez,
a másik csak díszlet,
Életem, halálom,
hánytató az ízed,
Mintha kutya lennék,
reszketek e testben,
Melyet én méltatlan,
becstelenítettem.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.23. @ 05:26 :: Thököly Vajk