Vadászi Árpád : Variációk egy témára

Omladék I. (Alanyi költ?)

 

A téglapor, mint lomha pára

lebeg sorosom Déva vára

felett,

csüggedten várja a dermeszt? telet.

 

 

Omladék II. (Melodráma)

 

Ó mit tettem?

Minden, mit idáig építettem,

mint egy elrontott, romlott omlett,

fejemre omlott, rom lett.

 

Üres már a kincstár,

nincs már

benne semmi,

a templom egere is máshová jár enni.

 

 

Omladék III. (Üzlet)

 

Ismerek egy pasit.

A sitt

itt sokáig nem hever,

eladja a haver

azonnal,

nagy haszonnal.

Ha akarja, beszélek a fazonnal.

 

 

Omladék IV. (Gyerekvilág)

 

Kislapát, vödör,

várárok, gödör,

bástyák, és falak.

Két pöttöm alak

gyúrja a sarat.

 

Mosolygó ablak,

táltosnak abrak.

Királyfi, boszorka,

mese egy csokorba.

 

Pöttyöslabda pattan,

a mellvéden csattan.

Dráma a homokban,

homokvár romokban.

 

 

Omladék V. (Népiesch)

 

A szelemen az ámbitusra rogyott.

Hogy ott

mi volt!

Megholt

több tucat ruca,

a két legjobb coca,

– az egyik ártány, a másik emse -,

nem maradt a búzából egy szem se.

Odalett a teplince, tizenöt bála,

de Istennek hála

nem minden maradt

a hóbelevanc alatt.

 

Hogy mi történt instálom?

Hát bed?’t az istállóm.

Legutóbbi módosítás: 2011.11.19. @ 08:12 :: Vadászi Árpád
Szerző Vadászi Árpád 98 Írás
Elhagytam az ötödik ikszet, mikor rájöttem, hogy a tollam viszket. Kiderült, ha vele a papírt vakarom, ha nagyon akarom a karom úgy lendül, hogy biztos lehetek benne szentül - mivel agyamban a hangya bent ül À“ amit leírok vele, rímmel lesz tele. Már sok mindent tollhegyemre tűztem, csengő-bongó szavakat szavakba fűztem, passzióként űztem, amit lebetűztem.