Nincs értem szó,
mit vágyak közt hajt az élet,
kívánt óhajban szavad
szanaszét széledt.
De jaj, mondd!
Kiért lépnéd át kínjaid terét,
ha nem értem?
Lázadoznod mi haszna?
Tengernyi id?d már pecsét alatt,
és ha szánalom ül
esend? orcádra,
nem lészen vágyadnak telje,
csak szenved? lényednek
hanyatlott keserve.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.02. @ 15:21 :: Válóczy Szilvia