Kih?lt, egy szívemet
máig ?rz? mosoly
és sápadt valómban
egymagamba lettem.
Kopár opál a fény,
besz?r?d? sikoly,
fájó fémpengéssel
terül szét felettem.
Leraktam terhemet,
pedig de édes volt,
ölelt engem szépen,
azt hittem, hogy dalolt.
Mutogasson vissza,
szertefoszlott bájjal,
tegnapomat látva,
t?n?ben a sok jaj.
Legyen szép a röpte!
Az, hogy elsöpört
egyvalamit, zörg?n,
lelkemben is hörg?n,
ugyan, ne zavarja!
Szárny legyen a karja,
harsogjon hadarva,
úgysem történt semmi,
nincs mit elfeledni!