Egy halvány derengés csupán, több mint félszáz év távlatából a csuda. Kinyílás és valami megfoghatatlan vágyakozás, a szekrény tetején elhelyezett gyönyörőség után. Talán azért került oda, mert az örökmozgó, gügyögést éppen kinövő szakaszában, érdeklődéstúltengésből apró darabokra szedi.
Petróleumlámpa lobogott kékes fénnyel, és szórták szikráit mindennél csodásabb csillagszórók. Nincs az a mai digitális kütyü, ami felért volna velük.
Gyertyák lobogtak, és kisgyermeki lelkét takaróval beborító, gyönyörőséges dallamú éneket zengtek szülei.
A szoba megtelt boldogságfénnyel, és valami úgy áradt mindenhonnan, amihez talán a csecsemőlét közelsége szükségeltetik.
A szülők karjában magasra emelve kapaszkodott, hogy a csodához jusson, aminek illata, és leírhatatlan hangulata, a három felemelt szívű egyesüléséből sosem törölhető ki.
Szemem becsukva, ott vagyok most. Nem műholdakra, meseautóra sem, csak arra a derengő képű, még homályos, de belém ivódott első karácsony élményére vágyom.
Harang helyett csengettyű szólt, az éjféli mise is elmaradt, de templom volt az a gerendás szoba. Áhítattal teli szülői lelkek, jó táptalajra lelve, remélem bennem gyökeret vertek, és nincs okuk szégyenkezni, arra a másfél éves gyermekre.
Legutóbbi módosítás: 2011.12.24. @ 15:46 :: Boér Péter Pál