Böröczki Mihály - Mityka : Hullámverés

Az elejében ott a vége,

fehér taraj a büszke jajban,

beránt a nyers hullámverésbe,

és csöppé zúzza a hatalmam.

 

Csak kapaszkodunk, kéz a kézbe,

mint fürge fodrok, gyűrt karajban,

bezúdulok a lüktetésbe,

hogy ringatózhassak a dalban.

 

Egy óriási öl a tenger,

s míg föl-le lüktet szerelemmel,

megrészegülök sós ízétől,

 

s ha mégis onnan jött az ember,

nem érhetem föl értelemmel,

hogyan lett piros vér a kékből.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.