Ott terem, ahol erjed a világ,
az istenadta gyümölcsök levén,
az átváltozás veszt harmóniát,
míg nedveiben lubickol a fény.
Már meglapul a szőlő telt szemén,
a szerelemnek enni, inni ád,
egy észtveszejtő vágy zubog ölén,
s a pohár szélén megérzi a szád.
A gyümölcs jelenéből jött elő,
az alig pont, a szárnnyal lüktető
az anyag és az energia közt,
már ott volt, mikor bort ígért a tő,
már gyerekként is ő volt a szülő,
mert nem jött, csupán hazaköltözött.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Böröczki Mihály - Mityka