Az sem köt kosarat.
Fűzfa alatt, árokszélen,
Kislány játszik nagy serényen.
Sötét árnyék kerül mögé,
És sebtében hanyatt löké.
Visítása messze hallik,
Majd aléltan elhanyatlik.
Vér a szoknyán, fürt a füvön,
Mi lehetett a nagy bűnöm?
Hisz’ vagyok még elemista,
De jaj, neked, Nemes Pista!
De jaj, neked, minden férfi!
Bármeddig is fogok élni.
Ez után csak ennek élek,
Belőletek majd metélek.
Férfi sírok szaporodnak,
Fűzfa tövén porladoznak.
Kutat csendőr, kutat bíró,
Csak a nyalka szolgabíró
Nem koslat már lyánykák után,
Megbűnhődött csonkán, csunyán.
Fűzfa alá ki-kiméne,
Fehér hajú, öreg néne,
És a fűzfa amerre nő,
Arra nő meg a temető.
Beszélgetnek is ritkán ők,
Mint igazi nagy királynők.
Halál-ország fejedelemi,
Férfiak tagját leszeli.
Félúton jár Ágnes éppen,
Fűzfa szól hozzá a réten,
Minden égi ága ége,
Nos, Ági jöhetsz az égbe.
Pehelyként kapja fel a fűzfa,
Oh! E szűz fa ágára tűz ma.
Királyi fején díszlik fejék,
Dagadó mellyét ágak fejék.
Fa szisszen: Königin*!
Felfelé nőni kín.
Mitől méhed dagad,
Jó nagy méreg adag,
Amit szül nyűtt öled,
Nem más, mint gyűlölet,
És a fa szombaton,
Lesz nagyon szomorú,
Megfőzött vesszejét,
Késpenge szelte szét,
Vasárnap hajnalon,
Ági a túloldalon.
A fején koszorú,
Ah, ím’ vesszőt ki most arat,
Az sem köt kosarat.
*Königin: királynő
Legutóbbi módosítás: 2011.12.18. @ 14:14 :: Csillag Endre
