A meztelen fák hazáig követnek.
Távolodsz t?lem. Távol tartalak.
Vasnak ízét érzem, kedvét köveknek,
tegnapi h?jét h?lt parazsaknak.
Valami messze városokba vágynék,
hol egész lehetek, egész a szándék,
hogy magamból kitagadhassalak.
Minden lugasodat bejártam, tudtam,
tán poklok voltak, nem ima-oltár.
Végül eltévedtem e lugasokban,
mert kerestelek, de sose voltál.
?riztem a semmit, mert makacs a félsz,
nem a féltés: a távolság volt nehéz,
számon lassan elhalkult a zsoltár.
Ádám-t?n?désemet elhagyták a
színek, lepkék: talán hazajöttem.
Örök Évám lettél, fekete mátka,
didergek díszes-szép ködmönödben.
Csak a körmök félholdjai fénylenek,
nincs csillag, se út, hogy eltévedjelek:
nem nézek hátra – ott állsz mögöttem.
Legutóbbi módosítás: 2011.12.04. @ 13:38 :: Csillag Tamás
