Lusta a délel?tt, gyolcsos.
Nem emel, s repít vissza,
most minden kegyetlen tiszta.
Érthetetlen csendben ülök,
mint a széthagyott dolgok.
Árvultan keringek-forgok.
Keser? a kávém, nyelem.
Biztos, fogamban tömés:
könny? a keser?sködés.
Ujjam kosarában bögre,
bennem sok titok vaklál.
Ért?! arcod tapogatnám.
Érints arcon, ha értesz – hagyom.
Beillesz a szemembe nagyon.
