Ha simogatlak, összerezzensz,
kezeim hó-hidegek.
Olyankor nevetve mondom:
jön még május, színes szalagjaival,
megmelegíteni lusta, h?vös ujjaimat!
A fák is kiszínesednek akkor,
lombjuk tömött lesz, nehéz,
teli tavaszi szeret?k szenvedélyével.
A fák törzse a csonk-feketér?l
csoda-barnára gyógyul,
mint a szépmosolyú, fiatal n?k szemei.
Annyi gyöngédség, annyi kedv van
e lugasok barna árnyán,
hogy ha elszomorodnál,
elszomorodva is követnélek,
követnélek csendben.