Csillag Tamás : Vállainkon óriás id?

Apám ritkábban kísér a kapuig,

csigolyáit fél évszázad indulói taposták

csörg?sre, kattogósra.

Ami sujtás van, mind belecsontosodott

derekába, bosszús, tör?dött tekintetébe.

Én is tudom, amit apám rég megtanult már:

a végeken élünk.

Végeken, hol a földszagú, nyers eleven

hitek szeleit szagoljuk, szívjuk magunkba,

kuporgatva , féltve a legigazabb megmaradni,

élni népdalos kedvet.

Csak így szabad, csak így lehet

elvinni vállainkon az óriás id?t,

a meglett férfiak sós, nehéz sóhajait.

Ha hazamegyek, apám sziluettjét

egyre ritkábban látom a házunk el?tt,

és ha szól, annyi igazság, annyi keser?ség,

hajlíthatatlan egyszer?ség van szavaiban,

hogy fiúból férfivá keményedek olyankor

s csak annyit tudok mondani:

itt vagyok,

apám.

Legutóbbi módosítás: 2011.12.31. @ 23:58 :: Csillag Tamás
Szerző Csillag Tamás 394 Írás
Csillag Tamás vagyok, amatőr poéta... 87 telén születtem, kb 5 éve írogatok. A többit elmondják a versek.