Füst kapar tüd?nkbe –
fojtogat, miközben
egyre hajtogatva fújja –
nem, nem én vagyok,
ki vesztetek sodorja
általam felétek!
Csakis ti, emberek,
kik ostobán feléltek
itt, e Földgolyón
temérdek oxigént,
s mi ontja – meg nem ?rzitek!
Kiírtva már ezernyi erd?,
s helyükbe gyárakat teremt a kapzsiság,
de nem sokára elj?,
mi sajnos itt topor’g,
s csupán sorára vár –
a fuldokló halál
______________________________________________________
Kedves Jolán!
Ez mint vers, sajnos nem jött össze…
Legutóbbi módosítás: 2011.12.07. @ 20:00 :: Czirják Jolán