hol tart benned az a nagy üresség,
nyughatatlan-e álmod,
sírva kelt-e hajnalod?
Fáj-e önként vállalt
számkivetettség,
míg b?nöd üldöz,
mint a démonok
vagy hanyag mosollyal
lépsz át a tegnapon?
A poklot rám testáltad,
könnyedén pihensz meg
a széttiport álmokon.
Legutóbbi módosítás: 2011.12.04. @ 13:44 :: Dobó Erzsébet