Cesária Évora (1941. augusztus 27. – 2011. december 17.) zöld-foki-szigeteki énekesnő, a morna stílus legismertebb előadója.
Cesária Évora – Saudade
„Koncerteken messziről úgy festett, akár egy belvárosi házmesterné. Úgy ült mindig a színpadon középen, még két évvel ezelőtti budapesti koncertjén is, mintha egy vasárnapi ebédfőzés kellős közepéből ragadta volna el a reflektorfény. Hetyke volt és szerény.
Elcsoszogott a székéig, mezítláb (kötelezően), lehuppant, és már zúgott is a morna, sírt a hegedű, egyre ismerősebb lett. Ahogy a zenekarának intett, abban a mozdulatban, és pláne abban, ahogy a koncert kellős közepén rágyújtott egy jó kövér szivarra, hát abban benne volt minden.
Az a mozdulat volt ő: Cesária Évora, a morna királynője, a Zöld-foki-szigetek utazó nagykövete, a mezítlábas díva.”
Klementisz Réka
Cesária Évora – Vento de sueste
A “mezítlábas díva” – aki az elmúlt évtizedben Magyarországon is többször fellépett – idén szeptemberben jelentette be visszavonulását, miután lemezkiadója szerint olyannyira kimerülten és gyengén érkezett Párizsba, hogy képtelen volt vállalni tervezett franciaországi fellépéseit. Cesária Évora több műtéten is átesett az utóbbi években – köztük 2010-ben egy szívoperáción -, s ebből fakadóan újabb egészségügyi gondjai támadtak.
Évorának nemcsak a hangja és az előadásmódja rendkívüli, a sorsában pontosan tükröződik a sziget és a morna története. Édesapja hegedült, nagybátyja, a béna B. Leza híres mornaszerző volt, de mindkettőjüket elveszítette még a negyvenes években. A kis “Cize” anyukájának hét gyermekről kellett gondoskodnia; Cesária egy katolikus internátusba került, a testvérei pedig hamarosan elmenekültek Mindelóból.
Abban, hogy Cesária énekelni kezdett, a nagybátyja és a coladeira-szerző Gregorio Goncalves bátorításán túl annak a fiatal gitáros tengerésznek volt kirívó szerepe, akibe Cesária tizenhat évesen beleszeretett. Ám miután kislányuk született, Eduardo visszatért Hollandiába, Cesária pedig maradt – ezt követően tűnt fel egyre gyakrabban a kikötő bárjaiban, ahol az “itala fejében” énekelt.
Aztán férjhez ment, és hamarosan újabb gyermeke született. A helyi rádió néhány felvételt is készített vele, melyek a hatvanas években lemezen is megjelentek Hollandiában és Portugáliában, de hogy igazán nekivágjon szerencsét próbálni, arra nem bírták rávenni. Sőt, amikor `75 körül úgy hozta a sors, hogy még az italáért is fizetnie kellett, inkább leállt.
1985-ben a köztársaság kormánya felkérte a sziget ismertebb énekesnőit, hogy lépjenek fel egy ünnepi rendezvényen, Cesária – tíz év múltán – ekkor állt közönség elé újra. Két év múlva pedig arra is rávette egy Portugáliában élő pályatársa, a gitáros Bana, hogy egy kis ottani turnét és lemezfelvételt szervezhessen neki. Banában megbízott Cesária, hiszen egykor ő fuvarozta a nagybátyját az előadásaira, s általa jött össze az ugyancsak zöld-foki emigráns José da Silvával, aki Párizsba “csábította”.
Cesária Évora – Ingrata
.
„Beszélt az arca is. Vonásaiba volt vésve minden, a hangjába pedig beleércesedett a keserédes életérzés, az örök elvágyódás szomorú szépségét megéneklő sodade (portugálul: saudade). Lehetetlen bármilyen nyelvre lefordítani.”
Az első Cesária-albumot (La Diva aux Pieds Nus) 1988-ban készítettek Silva Lusafrica nevű kiadója számára; a negyedik, a Miss Perfumado kétszázezer példány felett fogyott
A világhírnév 1992-ben talált rá, ekkor, ötvenéves korában vált igazán elismertté harmadik, Miss Perfumado című albumával, amely több mint kétszázezer példányban kelt el, és a “mezítlábas dívát” a world music egyik legkeresettebb-ünnepeltebb előadójává tette.
Tizenegy lemezt készített, 2004-ben Voz D’Amor című albumáért Grammy-díjat kapott. Sokszor adta elő a Besame Mucho címő dalt is – ez a Youtube-on is számos verzióban található meg.
Voz D’Amor című albumának borítója
2008-ban szélütést kapott egy melbourne-i koncert után, ezt követően rendszeresen cipő nélkül lépett fel koncertjein. Párizsban gyógyult, de még kedvezőtlen egészségi állapota mellett is felvette új lemezét, amely a Nha Sentimento címet kapta.
Évora a sajátos hangulatú morna európai követe volt. A brazil modinha és a portugál fado rokonának is tekinthető morna legfőbb hangulati eleme a magyarra nehezen lefordítható sodade, az a kifinomult melankólia, amely a nosztalgikus elvágyódást, a szétszakított családok vagy épp a szerelmesek fájdalmát fejezi ki.
Forrás:
MTI
hvg
port.hu
Klementisz Réka – mno.hu
amazon.com
cesaria-evora.com
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:38 :: H.Pulai Éva
