Havas Éva : Bújnék

bújnék karodba
mint hegyhez a völgye
örömöt ragyognék
fényl? szemeidbe

?si nagy titkokat
suttognék füledbe
hangodat hallva
símulnék remegve

b?röm selyme
érintene rád
sóhajokkal terhes
forró éjszakát

zuhannék veled
szakadék mélyébe
majd repülnénk együtt
fel a fellegekbe

bújnék – és bújok is
nincsen hatalom
ami visszatarthat
“hozzádutamon”

Legutóbbi módosítás: 2011.12.04. @ 23:37 :: Havas Éva
Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))