Havas Éva : Vacogó vers

Fagyos leheletét küldi ránk már a tél,
száraz ágakat fon hajába ?szi szél,—————————>az ?szi szél a tél hajába?
sánta dobbanással üzen a föld szíve,————–>?????????????
pocsolyák jéghártyát növeszt’nek reggelre.

Homályos szemekkel les le a borús ég,
hiába kiáltjuk vacogva hogy elég,
feltartóztathatatlan léptekkel jön egyre,
dérhajú december havat hint a hegyre.

_____________________________________________________-

Kedves Éva!

Sajnos  nem éri el a f?oldalhoz szükséges szintet… 🙁

Üdv.: Tibor

Legutóbbi módosítás: 2011.12.07. @ 20:58 :: Havas Éva
Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))