Kedves Elza néni!
Igaz, hogy már megszoktad és elvárod a beszámoló levelem a Héttorony estekről, de sajnos, csak most jutottam hozzá, hogy írjak a novemberi rendezvényről. Eddig rengeteg dolgom volt, de tudom, hogy az ilyen kibúvók Téged nem érdekelnek. De az igen, hogyha elmondom, hogy milyen kellemes meglepetésben volt részem, mikor megérkeztem a gödöllői állomásra. Míg Csillag Bandi barátomra várakoztam, volt időm megpihenni a királyi váróteremben. Nem is tudtam, hogy a Fenséges Párnak ilyen pompás épületet tervezett Ybl Miklós, persze azt sem, hogy nemrég gyönyörűen restaurálták.
Én Sziszi királyné halványsárga lakszobáját választottam, mert biztos Te sem mentél volna az épület olajzöld színű kárpittal díszített bal szárnyába, ahol hajdan, Ferenc József császár szivarozta agyon az időt. De most már nem engednék Őfelségét dohányozni; én is kimentem a térre. Éppen jókor, mert megjött Bandi, és elmentünk ebédelni az Erzsébet királynőhöz címzett hotel éttermébe. Hogy mit ettünk, azt nem írom le, mert meghíznál az olvasásától is, hiába fogyózol ott a színészotthonban.
Ahogy befejeztem a halászlét, a zenekar majdnem tust húzott, mert betért néhány tornyos társunk, Serfőző Attila és Kovács Gyuri költőbarátom társaságában. Gyuri volt különben az est szervezője és házigazdája; később igazán megérdemelte a literátus társaság köszönetét. Már délutánra járt, mikor még sétáltunk egyet az Erzsébet parkban, de azért időben kiértünk a kiegyezés korát idéző Kis-kastélyhoz. Meglepődtem, mikor megmondták, hogy csak jövőre járna iskolába, ha kisfiú lenne, és nem kastély.
Amikor felértünk az emeletre, zajos örömmel üdvözöltük egymást. Akik ismerték Lénát, Verő Laci özvegyét, nagy szeretettel köszöntötték a ritka vendéget. Dacára a kastély zsenge korára nekem úgy tűnt, mintha a falak, hajdani irodalmi szalonok légkörét sugároznák.
Az est hivatalos részét Serfőző Attila rendhagyó módon nyitotta meg. Kegyelettel, mindnyájunk nevében egy gyertyát gyújtott az elhunyt Nagyajtai Kovács Zsolt író, szerkesztő barátunk emlékére. Majd tolmácsolta Zsolt megrázó versét, ami úgy tűnt, minta utolsó üzenete lenne a kórházi ágyról. Továbbiakban, a műsorban zökkenőmentesen követték a versek, prózák egymást, amiket Te is ismersz, hiszen elküldtem neked a műsorfüzetet. Én csak néhányat szeretnék kiemelni, amit Neked is hallanod kellett volna. Számomra élményt jelentett, mikor Dvoráková Etela elszavalta „Fényességed szakad” című versét. Akkor örömmel döbbentem rá, hogy milyen sokszínűen, szépen is szól anyanyelvünk.
Aztán Thököly Vajk debütált, mint előadó a „Hangya” című versével. Remek volt, ahogy a hangya szemszögéből zúgolódott, harsogott a világra. Bizonyára Neked is tetszett volna Tanti.
Na de aztán jött egy kedves hölgy! Majd frászt kaptam! Ugyanis megkérdezte, hogy ő kicsoda? – Jogos volt a rákérdés, hiszen gyakran olvashatta az írásaira érkezett kommentárjaimat. Úgy éreztem magam, mint Karinthy két alakja, akik elfelejtették, hogy tegeződnek-e, és a többes szám első formájában kérdezgetik egymást: – hogy vagyunk, hová megyegetünk, meg hogy van a kedves feleségünk…
Egy idő után megsajnált, s megmondta, hogy Szilágyi Erzsébet. Aztán minden rendbe jött, mert a korára való célzásnál segített Petz Gyuri, hiszen Erzsi „feljebbvalója” volt a szegedi egyetemen. Nem csoda, hogy remekül előadta vidám, de számára kellemetlen élményeit az ottan honos szúnyogokkal.
Aztán még Serfőző Attila lepett meg. Szerintem élete legjobb prózáját adta elő „Férfisors” címen. Nagyon tetszett, és míg hallgattam, szégyelltem magam, mert prózái közül, ausgetippelt ezt az egyet nem ismertem. Még ma sem tudom, hogy kerülte el a figyelmemet. De jó, hogy Attila műsorra tűzte; szegényebb lettem volna egy jó írással.
Bizonyára Te is mosolyogtál volna, Elza néni, Csillag Endre „Intimitások nyíltan” című pikáns prózáján. Nem egy derűs téma, egy erőskeblű hölgyről írni, aki micisapkákból varrat melltartót magának?
A műsor kellemes befejezése volt, Beri Robi két kompozíciója, amit kitűnő hangú társnője adott elő. Megjegyeztem volna a hölgy nevét, de nem közölték, vagy talán én nem figyeltem eléggé. A műsor után a társaság nagy része ottmaradt vacsorázni és társalogni, de nekem pucolni kellett, mert másnap korán indult a repülőm.
Az egészet összegezve, Kedves Elza néni, csak azt mondhatom, hogy remekül sikerült az este. Majd kimaradt a levelemből Tanti, hogy mikor útban voltam Frankfurt felé, tízezer méter magasan, újra eszembe jutott, amit Te már egyszer említettél, hogy talán a műsor még jobb és izgalmasabb lenne, ha a következő Toronyesten, lehetőleg csak azok az írások kerülnének felolvasásra, amiket még sehol sem publikáltak. Még naplókban sem. Na, majd említem a Héttoronyban. Biztos feldobná az előadást, és az érdeklődést.
Evvel be is fejezem Kedves Elza néni. Vigyázz magadra, ha a parkban sétálsz — mert hidegek a decemberi délutánok.
Kezedet csókolom. Mikulás napjára újra írok. Hajdani tanítványod: a kislaci
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:48 :: kisslaki
