Engedj gyermekként magadhoz újra
Gyermekáhítatom az id? felélte,
templomod mélyén bimbózó virágot,
engedd Uram, hagyj könyörögni érte,
otthagyva néha a léha világot
b?nbánatom szürke leplébe bújva,
k?kemény lépteim megzabolázva,
engedj gyermekként magadhoz újra,
hagyd, emlékezek az ige szavára.
Múltak az évek, s te nem voltál sehol,
„Te Deum” hangja elfoszlott a szélben,
kérdéseimre senki sem válaszol
Uram! adj hát Te magad választ végre!
Rögös életúton, súlyos kereszttel
nyomodba lépkedünk a Golgotára:
Uram! Országodban ilyképp vezetsz el?
A megnyugvásnak gyötrelem az ára?
Szombathely, 2011 december 26
Legutóbbi módosítás: 2011.12.26. @ 21:18 :: Koosán Ildikó
