Vincent van Gogh Budapesten
Márciusvég. Ragyogó napsütés. Múzeum hatalmas transzparenssel: Van Gogh Budapesten.
Déli órák, a forgalom mérsékelt, a téren kisebb, nagyobb csoportok, iskolások, feln?ttek, buszok, akik voltak, s akik majd ez után.
Várakozás. Egy fiú a virágágyás mellett a földre hasalva digitális fényképez?géppel makrót készít a sárga árvácskáról. Keresi, akarja a szépet, a színeket, mint ?, a Fest?…
Rövid várakozás, modern jegykezelés, bezsilipelés. Az üvegajtós zsiliptérben
8-10- en szorongunk, aztán begurulunk, mint kiszakadt zsákból a krupli. A hasonlat tökéletesen témához ill?.
A látvány kissé bizarr. Félsötét L alakú óriásterem, két sorban
„szárnyas-oltárok” sorakoznak nyitott tábla ajtókkal, s belül kissé sülyesztve a KÉP, s az éppen alig elegend? megvilágítás.
Akklimatizálódnunk kell, amíg megszokjuk a képek védelme érdekében optimálisra alakított fény, h?mérséklet, páratartalmi viszonyokat, és persze a védelem rejtett, vagy félig rejtett megoldásait.
Néhányan, jó magam is, a két oldalt elhelyezett életrajz- és levéltöredékek adatait tartalmazó tablók tanulmányozásában kezdünk.
Már a jól válogatott tájékoztatás tablói leny?göznek. Engem legalább is, hozzám közel állnak.
Igen. A lélekb?l kitörni akaró, mindent elsöpr? kifejezésvágy igénye, alakulása, alakítása, az ösztönös és akaratlagos, a visszafogott és mégis er?ltetett, a szabadságérzés börtöne, a színek, kifejezésmód folyamatos megismerése, a technika, az egyszer?, s abban a lehetetlenül bonyolult lelki intuiciók beépítése, a mondanivaló és kifejezésmód örökös ütköztetése, az
M?vészet és egyén küzdelme az önkifejezésért, törekvése az id?szer? világképnek leghitelesebb tolmácsolására.
Igen, ez mind ?. Igen, ez minden igazi m?vész életútjának rövid története.
Egy rokonszenves, segít?kész „terem?r” érdemesnek tartja és ajánlja a „szárnyas-oltárok” megközelítését inkább Z alakban, mint az egyenes vonalú sorrendet. Ezt követem.
Az élvezet teljessé tételét el?segítik a képenkénti fontos információk kétnyelv?, jól olvasható összefoglalója, az igénybe vehet? mobiltelefonos információközlés, illetve egy- egy csoportot vezet? narrátor szemléletes bemutatója.
Felváltva veszem igénybe a lehet?ségeket, mert a lehet? legteljesebben szeretném és akarom megismerni a m?vészt és világát.
Így kapásból legalább negyven, negyvenöt képet fel tudok idézni magamban, látom magam el?tt, jobb, mint a fénykép, a lelkembe rögzült.
A kálvinista lelkészcsaládból származó holland fest? el?bb tanító, majd teológiát tanul, kés?bb prédikátor lesz Belgiumban, egy nyomorult bányavidéken, de nem válik be, elküldik.
Ett?l indul fest?i pályafutása. A nyomor és szenvedés élményét kirobbanó er?vel komor, sötét színekkel festi meg, csak kés?bb, az impresszionisták hatására lesznek képein világosabb, élénkebb színek.
A színek tanulmányozása, hatásuk és egymásra hatásuk képi kifejezése hosszú ideig foglalkoztatja.
Kés?bb a fényhatást tanulmányozó képein-, mint leveleiben is említi- az alak elhelyezését, vizsgálja a ráes? fény, s árnyék viszonyok között, például a takácsm?helyek ablaktalan, vagy egy oldalon, ablakos képein, illetve a közvetlen középre komponált világítótest /lámpa/ fényviszonyai között.
Az útkeresés technikai részei, s rendelkezésre álló eszközei önálló kifejezésmódját mindvégig úgyszólván azonos színvonalon határozzák meg ett?l lesz egyéni, össze nem téveszthet?, bár sokszor nagy el?dei, tanítómesterei munkáinak újrafogalmazását kísérli meg sajátos kifejezési módján./ Millet, Delacroix, Dore, Rembrandt/
/összességében mintegy 3000 darab grafikát, kivágást, nyomatot, rézkarcot, képet, stb. találtak hagyatékában./
Tematikájában, kezdetben az elesettekkel, nyomorultakkal való együttérzés kifejezésének igénye dominál.
Ami megragadott, a szinte el?térbe nyomuló, kitörni igyekv? „premier plan”-ba helyezett kétkezi munka, s a munkát végz? kéz közeli darabos megjelenítése, az akarat, az er?, az életért való közdelem, egyben a szenvedés és fájdalom kifejezése is…
A krumpli-szedés, az ásó, görnyedt férfialak több képen is el?forduló megjelenítése egyesek szerint az édenb?l való ki?zetést a verítékes munka kényszerét szimbolizálja.
Az öregotthonból választott figurák: az öregségben, elhagyatottságban méltóságukat meg?rz?k, az elkeseredett, magába roskadó, akibe már csak pislákol az élet / ezt fejezi ki az üszkösöd? néhány szál r?zse/, vagy a meztelenül kitárulkozó terhes prostituált, /akinek a magány nevet adta/, aki kés?bb, mint pipázó, kályha el?tt ül? Xfinx a békesség, csend és bels? megnyugvás után vágyódás szimbóluma, a lelki zaklatottság és magány idején.
Ez utóbbi miatt intézetbe kényszerül. Az ott készült képein a feszültség, kitörni vágyás, állandó vibrálás, a mozgalmasság jegyei láthatók a közönséges szemlél? szemével is, nemcsak az elemz?k szerint.
Az elvonatkoztatás egyéni m?vészi értelmezése miatt festi meg s csak néhány olajfával jellemzi Jézus elfogatását, mondván, hogy ebb?l következtetni egyedül arra az eseményre lehet.
A végtelen szabadságvágya, a szabadban választott közvetlen téma, és megfestése benyomásai alapján, az impresszionizmus és korlátjait áttörni igyekv? modern fest?k nagy alakjainak sorába emelték.
M?vészi hitvallása: „Legf?bb vágyam… hogy megtanuljak olyan hibásan festeni, a valóságnak olyan átalakításával, módosításával, hogy hazugság legyen bel?le, amely azonban igazabb, a szó szerinti valóságnál.”
Igen. A tárlat látni engedi a kort, a m?vészt, az embert, legalább is én minden igyekezetemmel ezt szerettem volna magamban megélni a több, mint három órás ott tartózkodásom alatt.
Végezetül egy tárlatvezet? szemléletes adatai:
A mez?n revolverrel mellbe lövi magát, a golyó a mellkasába reked, elájul, de nem hal meg, magához tér, visszamegy a panzióba, ahol orvost hívnak, mindjárt kett?t. Az egyik barátja dr Gachet nem engedi megoperálni, két nap múlva hal meg, Theó bátyja karjaiban, aki egyébként egész életében támogatta, s akinek levelei nagy részét írta.
Életében összesen egy képet adott el 400 fankért, inkább ételért, italért ajándékba adta.
Ma a világon a legdrágább festmény az övé. Az egyik nyolcvanmilliárd dollárért kelt el legutóbb.
A Szépm?vészeti Múzeum tulajdonában van dr. Gachet képe az egyetlen rézkarc technikával készült, Van Gogh kép, amir?l feltételezés szerint 100-l20 másolat készülhetett, ebb?l kb. 60 sorsát, tudják nyomon követni.
A lelkembe fényképezett másolatok egyedülállóak, bármikor el?hívhatóak
A „Magány a magány ellen” cím? képsorozat csodálatos képeiként.
Budapest-Szombathely, 2007-03-29.
Legutóbbi módosítás: 2011.12.16. @ 16:08 :: Koosán Ildikó
