átállítottam jó színesre
a témát és a hátteret
milyen jó volna régi korokban
mondhatnám most
hófehér a papír
előttem serceg a lúdtoll
kanyarodik minden S
és mily cirkalmas a K
s talán lefoglalna
e szépség nem ily ijedt
és monoton kopogás
döngetné egyre a
magam sem tudom már
tán szívem lágy húsát
vagy agyam
csontszürke kérges
házának kapuját
pedig átállítottam jó színesre
témát és hátteret
ezek a betűk meg lassan
hemzsegni kezdenek
mint fekete tetvek
fegyencek koszlott rongyain
de lám elmosódik lassan
e nyüzsgés mi fájt
– bent maradt
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:07 :: Kovács Ágnes